Ha már annyira szeretem a macskákat, akkor most írok Malvinról is.
Akkor került hozzánk, amikor mama egyik macskája szült. Az alomban 1 fekete-fehér és 2 szürke cica született. A 2 szürkécske sajnos már régen alulról szagolja az ibolyát... Malvinka viszon még javában vadászgat itthon a kertben, a ház melleti mezőn, és veszekszik a szomszéd cicával. Ez az édes kis szőrgombóc, Malvin, olyan eleven, hogy amikor a kertben dolgozik anya, ő addig a locsolókannával szórakozik, és iszik belőle. Mert őkelme nem menne be a világért se a tálkájához... De ha evésről van szó, akkor persze a tányér élvez elsőbbséget. Aludni leggyakrabban a kanapé háttámlájának a tetején szokott. Elvégre egy ilyen kis virgoncnak aludni is kell...de van, hogy az én ágyam az ideális alvóhely. Amit Malvin utál, az a hajszárító, a porszívó, ellenben ha furulyázok, akkor ő már ott csücsül az ölemben. Rengeteg macska van a világon, de számomra Malvin a legszebb. Azt is tudja, hogy ha fölteszem az ágyra, akkor le kell onnan ugrani. Ami pedig az evést illeti, na azt nem kellett megtanítani...a vadászatra meg még annyira sem! :-)
Malvinnak a bundája olyan puha, mint a nyusziké.
Így nézett ki pár hónaposan:
Most ilyen:
Ez a kép akkor készült, amikor festettük a házat.. Abban az midőszakban teljesen meg volt bolondulva... Gyakran mászott fel az állványra, ez a kép is bizonyítja.
Azt hiszem, a festékszagot nem igazán kedvente meg, kedves olvasó, ugyanis Malvin minden egyes felbontott festékes doboz után úgy menekül, mintha mindenképp rá akarnék beszélni egy jó alapos fürdést, ráadásulegy egész flakon samponnal.
